2013. május 29., szerda

Elfáradtam

Tegnap amikor megkaptam postán a Bug In jegyeket megörültem. Aztán este, nézegetve a szép színes belépőket, rájöttem, hogy hiába minden, esélyem sincs 3 hét alatt összerakni, leműszakiztatni az autómat. Elkeseredtem.
És miért nem tudom befejezni? Nem azért mert baszok rá, hanem mert még azokat a dolgokat sem tudom teljesíteni, amiket másoknak ígértem. És azokat a dolgokat sem azért nem tudom teljesíteni, mert tróger vagyok, hanem egyszerűen véges az időm. Reggel megébredek 5-kor és azon agyalok, hogy mi mindent kell elintéznem a munkahelyemen. Aztán a munkában már azon jár az agyam, hogy délután hol folytassam a bogaras dolgaimat, hogy milyen alkatrészt kell még rendelnem, hogy el kéne mennem az esztergályoshoz... Aztán szólnak (vagy egyszerűen kényszert érzek rá, mert sok a feladat), hogy tovább benn kell maradnom az irodában. Erre én elkezdek idegeskedni, hogy csúsztam megint egy napot az elképzeléseimhez képest azzal a motorral... Hogy ma már nem tudom azt a szétborított karbit összerakni... Otthon azért csak kimegyek a garázsba, de persze semmi sem jön össze, de ha mégis az is rengeteg idő, mert mindent ötször megmérek, letisztítok. Találok egy alkatrészt ami nem tökéletes, de nyugodtan be lehetne építeni. Nem, nem hagy nyugodni a lelkiismeretem, inkább majd elviszem holnap az esztergályoshoz és átalakíttatom. Tudom, ezzel megint napok mennek majd el, sőt én leszek abban a nagyon hálátlan közvetítő szerepben, amelyben szekálnom kell az esztergályost akinek nyűg az az 1db sok munkával járó átalakítás amit kértem tőle... Akinek meg készül a motor, annak meg magyarázkodhatok... Mindegy, nem idegeskedek tovább, úgyis eljött az este... Bemegyek, zuhany, ágy, lap top... Persze, mert meg kell rendelnem még pár alkatrészt, meg meg kell néznem, hogy mit reagáltak a legutóbbi reklamációmra amiatt a hibás olajpumpa miatt. Aha, itt is van, nem veszik vissza... Ezt bebuktam (Én)... Mert ugye én rendeltem, én vettem, nem pedig az akinek készül a motor... El is megy a kedvem az alkatrészektől, meg különben is fáradt vagyok... Igaz kaptam még 18 e-mailt bogaras témában, amiket még van erőm elolvasni, de nem bírok már 18 oldalnyi választ írni... Elfáradtam, elalszom... Vége egy napnak, reggel 5-kor kezdődik a következő... Aztán vannak olyan napok amikor beteg vagyok, azok sokkal egyszerűbbek: Heverek az ágyamban, elbóbiskolok, és csak amikor megébredek, akkor ugrik be, hogy már ez a 2. nap amikor nem nyúltam hozzá az állványon lévő motorhoz... Aztán vannak hétvégék is... Ja, azok nincsenek...
Aztán amikor végre összeáll egy motor, akkor már biztos, hogy ott van a polcon legalább 2 vonalbafúrt blokk a tartozékaival... Haladni kéne azokkal is, főleg, hogy hónapokat dekkoltak a gépműhelyben. Igen, ezek voltak azok a hónapok, amikor a gépműhelyben már nagyon utáltak az állandó telefonálgatásaim miatt... De mit tegyek, amikor nekem is rendszeresen felteszik a kérdést: Mi van már a motorommal?
Szóval befejeztem valakinek a motorját és tudom azt, hogy az autómhoz akkor sem nyúlhatok hozzá még hónapokig. Ahhoz az autóhoz, amit 10 éve lelkesen kezdtem el felújítani és 9 éve már vigyorogva jártam vele nap mint nap. Utána éveken át, pusztán kedvtelésből apránként fejlesztettem rajta. Mindig akkor nyúltam csak hozzá, ha kedvem volt. És volt hozzá kedvem. Élvezettel, aprólékosan csináltam meg rajta mindent. Aztán használtam és élveztem a használatát is. Na ennek 3 éve vége, azóta többször nyúlok más autójához, mint a sajátoméhoz... Amikor meg van 1 hónapban egyszer egy olyan szombatom, amikor lesétálhatnék ahhoz a garázshoz ahol az Cal looker van szétszedve, akkor rohadtul nincs kedvem bogarat szerelni... Sőt, türelmem sincs... Amikor egymás után 3 dupla karbis motor beállításával pöcsöltem, akkor a "szabadnapomon" nincs kedvem egy negyedikkel is szenvedni... Amikor más alkatrészeit tisztogatom napokon át, akkor a sajátomhoz nincs kedvem, azt összeszerelem koszosan. Az utóbbi 3 évben kimerült abban a bogaram szerelése, hogy egyszer összegányoltam az autómat 1 tatabányai útra, de úgy, hogy szégyelltem felnyitni a motorháztetőmet, mert abba az 1 délelőttbe amennyi időm volt, abba nem fért bele annyi igényesség, amennyit én elvárok magamtól és amennyit megadok mások autójának. A másik alkalom a 3 év alatt az volt amikor az Olasz-Francia útra szintén csak összeszórtam a Cal lookert. Tudom, néha jó buli egy-egy találkozóra összefogni páran és hajnalig melózva az utolsó percben elkészülni egy ütős autóval, de az már nem buli, amikor 4200km-t megtéve, Európát körbeautózva rájössz, hogy azért volt olyan izgága az autó az úton, mert a nagy kapkodásban elfelejtetted meghúzni a kormányösszekötő gömbfejeinek anyáit...
Ez az összefüggéstelen iromány most kibukott belőlem a majd' 25ezer Ft-os Bug In belépőket nézve... Ezeket nézve be kellett vallanom magamnak, hogy márpedig se az autóm, se én nem leszek ott a találkozón, pedig nagyon szeretnék. Pont annyira, mint amennyire már igazán elmennék egy-két itthoni találkozóra a saját autómmal, nem pedig utasként... Vagy csak úgy simán munkába... Mindig nagyon szerettem munkából haza autózni a bogárral... kényelmesen, kicsit hosszabb úton mint ami logikus lenne... De nem, még ha a mai naptól mindenki más motorját, autóját, karbiját félretolnám és már-már erőltetetten csinálnám a saját autómat, akkor sem tudnék kimenni. Mások dolgát meg nem fogom félretenni. Igyekszem mindenkinek segíteni, mindenkinek akinek nálam van motorja azt mihamarabb befejezni, mindenkinek akinek ígéretet tettem, hogy bármit is segítek, csinálok neki, azt teljesíteni. Ha ez sikerül, akkor nem szeretnék többet belekerülni ebbe a mókuskerékbe. Pihenek 1-2 hónapot, összerakom az autómat, segítek apunak a Formel Vau befejezésében és 2014-től, az autóm elkészültének 10. évfordulójától ismét bogarazni fogok... Úgy ahogy mindig is szerettem, autózni, túrázni, találkozókra járni és nem pedig úgy ahogyan most csinálom, görcsölve, idegeskedve, vágyakozva...
A blog még 1 hétig marad, aztán eltűnik az is.

2 megjegyzés:

  1. Szerintem pihend ki magad, lazíts egy hétig (belga sör és francia lányok) és máshogy fogod látni a világot. :)
    A blogon pedig várom/várjuk továbbra is a szakszerű és pontos leírásokat, tapasztalatokat!

    VálaszTörlés
  2. Zoli!
    Azt gondolom aki élt már át hasonló szituációt az tudja mit érzel. Nem a szétszórt motorokra gondolok, hanem a fásultságba, a tehetetlenségre. Megértem, de elfogadni nem tudom. És talán egy Ctrl C és Ctrl V segítségével átmásolnám. Nálam is itt vannak a jegyek...

    VálaszTörlés