Szóval, 18-án kirepültem Stockholmba és első lépésként eltöltöttem 2 bogármentes napot, amit a Svéd főváros felfedezésével, jó ebédek elfogyasztásával, némi sörözéssel, lazítással, hajókázással és múzeumozással töltöttem.
Csütörtökön aztán kezdődött a bogarazás. Délelőtt amíg vendéglátóm Zoli a gyerekkel az új ovit tesztelte, addig én egy gyors szervizt csináltam a bogarán. 1 óra körül ebéd következett, majd egy gyors pakolás után délután 2 órakor elindultunk 1800 km-es útunkra, melynek célja a Nordkapp volt, ami a kontinentális Európa legészakibb pontja. Kényelmesen, hülyéskedve haladtunk és a legnagyobb gondunk az volt, hogy kevés a sörünk. 350 km után meg is álltunk, hogy vásároljunk kedvenc italomból, és egyúttal a tankot is megtöltsük. Az autóból kiszállva meglepődve láttuk a bal hátsó sárvédőt amit olajcseppek díszítettek. Arra jutottunk, hogy a szelephézag állításnál félre csúszhatott a tömítés és ott eresztheti a motor a kenőanyagot. Persze ez nem azt jelentette, hogy hibáztam, hanem egyszerűen nehéz boldogulni a taiwani csavaros szelepfedéllel. Mindegy, vettünk sört, ellenőriztük az olajszintet, teli nyomtuk a tankot és megbeszéltük, hogy a következő megállónál amikor hosszabb pihenőt tartunk, akkor orvosoljuk az apró hibát.
Ez a hosszabb megálló 8-900 km után jött el, amit megelőzött 1-2 rövidebb pihenő, ami az olaj utántöltésével telt. Ekkor már fogytán volt a tartalék 1 liter Castrolunk, ezért lebontottuk a szelepfedelet és mivel csak Palmatex volt nálunk, a benzinnel lemosott tömítést azzal tuningoltuk. Bár éjfél volt már, de annyira északon jártunk, hogy sötét nem, csak szürkület volt.
Körülbelül ekkor jártunk utoljára olyan helyen ahol volt "élet", így vettünk 1 liter olajat és tovább indultunk. Váltva vezetve, rénszarvasokat kerülgetve értük el az északi sarkkört, ahol megállapítottuk, hogy az olajunk továbbra is fogy. Döntöttünk, majd a célállomáson egy jó alvás után szerelünk, addig meg töltögetjük az olajat.
A maradék kb. 800 km út egyre ritkábban lakott területeken vezetett Finnországon és Norvégián keresztül. Csak a rénszarvasok és a szúnyogok gyarapodtak. Utóbbiak kemény támadásba lendültek ha kiszálltunk az autóból, majd visszamenekülve a gépbe még vagy jó negyed óráig a kis szárnyasok levadászása volt a program.
23 órányi folyamatos vezetés után 3 liter olajat elfogyasztva, kb.7,5 literes fogyasztással érkeztünk meg Honningsvag-be ahol a szállást elfoglalva rögtön aludtunk 2 órát, majd további 30-40 km-t megtéve értük el a Nordkapp-et. Egy kis nézelődés, fotózás után vissza indultunk a kisvárosba. A rövid utat megszakítottuk egy lazulós sörözéssel és egy beszélgetéssel a Baltic Circle Rally résztvevőivel. Ez egy verseny, vagy inkább túra Német Youngtimerekkel, Oldtimerekkel. A szálláson egy jó zuhany után szétnéztünk a városban és olyan ízletes halvacsorát sikerült ennünk, ami után végképp nem esett nehezünkre az alvás.
Reggel bőségesen megreggeliztünk annak ellenére, hogy az időzónákba belekeveredtünk így majdnem lekéstük a reggelit. Kipihenten és jóllakottan egy patron szilóval felvértezve ismét a szelepfedélen ügyködtünk. Úgy felgányoltuk az alumínium alkatrészt, hogy a későbbi bonthatóság is kérdésessé vált. Elindultunk hát a boltba, hogy bevásároljunk a délutáni grillezéshez míg köt a sziloplaszt. Séta közben találkoztunk egy Karmann Gipsy-vel is. Autót megpakoltuk és indultunk. 50 km-t tettünk meg haza felé, amikor megálltunk a tengerparton, hogy kicsit bedugjam a lábamat a vízbe. Vidáman pattantunk ki az autóból, de hamar elkeseredtünk, mert olaj jobban folyt mint eddig bármikor. Az 50 km alatt közel fél liter olaj fogyott el. Rájöttünk, nem a szelepfedél alól jön a kenőanyag. Új terv született: Beöntöttük a motorba a maradék olajat, amivel úgy kalkuláltunk, hogy 50-100 km-t tudunk megtenni. Ezalatt az 50-100 km alatt találnunk kell egy olyan autós pihenőt ahol nyugodtan tudunk szerelni és grillezni. Ezen a helyen meg kell javítanunk a motort, hogy károsodás nélkül eljussunk az első városba ahol olajat tudunk venni. Ismét úton voltunk.
90 km után találtuk meg a nekünk tetsző helyet, ahol leszereltük a bal hátsó kereket, mindent alaposan lemostunk benzinnel, majd az autót beindítva ketten vártunk az első csöppre. Nem kellett sokat várni, bizonyossá vált, hogy az egyik harmonikacső lyukas. A himbasor leszerelve, a kifényesedett nyomórudak is megerősítették, a rúd kidörzsölte a csövet. Csupán véletlen volt, hogy 1 tartalék alkatrész volt nálunk, egy utólag beszerelhető cső. A hibát kijavítottuk, a halat és a húst megsütöttük. A művelet közben megálló autósok segítőkészek voltak. Egy idős hölgy kávét hozott nekünk, mi pedig sütivel kínáltuk őt. Még ajándékot is kaptunk. A következő megállók szerszámmal segítettek ki minket. Autó elkészült, jól is laktunk, autóztunk hát tovább.
A következő várost 60 km után értük el. Úgy terveztük, hogy itt maradunk egy esti bulira, de halott volt a város, így mentünk tovább, aztán még tovább. Néha ülést cseréltünk, néha egyikünk bóbiskolt. Sokat hülyéskedtünk és továbbra is kerülgettük a rénszarvasokat és irtottuk a szúnyogokat. Hajnali 4-től kávét kerestünk de csak 10-kor jutottunk hozzá.Vicces volt amikor 2 mérnöknek negyed óráig tartott megtalálni a kávé gépen az érme bedobó helyét. Közeledtünk Stockholmhoz, kicsit fúvókázgattunk, az olajunk már nem folyt, a km-óra pedig 00000-ra fordult. Megérkeztünk, elfáradtunk, aludtunk.
